5 évtizednyi folyamatos emelkedés: 50 éves a Solaris Yachts
Ahhoz, hogy egy márka megérjen egy fél évszázadot, és továbbra is olyan hajókat építsen, amelyek
még mindig képesek izgalomba hozni a közönséget, ahhoz a kiváló megalkotásához szükséges
gondolkodásmódra és munkára van szükség. A sort a tervezők kezdik, őket azonban követnie kell a
magas minőségi színvonalon dolgozó hajógyári munkatársaknak is. Ha megvannak az összetevők, el
lehet jutni oda, ahova a Solaris Yachts eljutott: idén ötven éves a márka. És fásultságnak a legkisebb
jele sem látszik rajta.
Kezdetek – még Se.Ri.Gi néven
Az 1970-es években a hajóépítés új területre merészkedett, megjelent a piacon az üvegszál, és a
hétköznapok részévé vált az, hogy egyenletes minőségben lehet hajótesteket gyártani, ráadásul
sorozatban. Ugyanakkor az IOR versenyzési keretrendszer és az új anyagnak köszönhetően
megszülető koncepciók új irányba indították a vitorlázást, megnyitva a nagy regatták korszakát,
fellendítve a sportágat. Drasztikusan megnőtt azok száma, akik vízre szállhattak, rengeteg hajóépítő
műhely alakult – de nem mindegyiküknek volt rendeltetése, hogy hosszú ideig létezzen. Az 1974-ben,
Aquileában még Se.Ri.Gi néven született Solaris-nak a fennmaradás lett a sorsa, ami persze nem
ajándékként hullott a cég ölébe, hanem kemény munka eredményeként valósulhatott meg. Sikerük
útján különböző innovációk és a legnagyobb nevek támogatták őket.
A szárnyait bontogató hajógyár kezdetben mások terveinek és álmainak életre keltésével hívta fel
magára a figyelmet, mert az általuk garantált építési minőség magas színvonala azonnal feltűnést
keltett. Aki tökéletességre, megbízhatóságra és tartósságra vágyott, velük dolgoztatott. Így aztán
nem is kellett túl sokáig várni a szintlépésre, 1977-ben útjukra indultak az első önálló projektek: a
Solaris 37-et Frans Maas, a Solaris 47-et a Sparkman & Stephens tervezte.
Doug Peterson és a nyolcvanas évek
Az 1980-as években élte meg első igazán erős korszakát a Solaris, amikor a márkanév végleg a
méltóságteljes és minőségileg kifogástalan hajók szinonimájává vált. Ekkor alapozta meg hosszan
tartó sikerét a Solaris 36 és kicsivel később megszülető Solaris 39. Utóbbi a 37 továbbfejlesztett
változataként még kifinomultabb vonalvezetésével és még kényelmesebb belső tereivel a
teljesítmény és a biztonság tökéletes kombinációját nyújtotta utasainak. Komoly fegyvertényt
jelentett az is, hogy sikerült leigazolni az időszak egyik sztártervezőjét, Doug Petersont, aki 1984-ben
megrajzolta a korát bőven megelőző Solaris One vonalait. A hajó maximálisan kihasználta az IOR-
minősítésben rejlő lehetőségeket, mert egyetlen célja volt: a legjobb vitorlásnak lenni mindig és
mindenhol – és az is lett.
Az évtized közepére a megrendelések száma olyan mértékben emelkedett, hogy lehetővé – sőt,
elkerülhetetlenné – vált a bővítés. 7000 négyzetméteres lett a gyártási terület, ebből több mint 2000
négyzetméter volt fedett, és olyan épületek létesültek a komplexumban, amelyekben akár 25
méteres hajók is elfértek. Ebben az időszakban születtek az olyan nagy nevek, mint a Solaris 48
(amely versenyzős és középkokpitos kivitelt egyaránt kapott), valamint a Solaris Two. De mindenek
felett állt a Solaris Zero – a 65 lábas, vérbeli tengeri cirkálót természetesen Doug Peterson tervezte.
Az 1990-es évek – az idők próbája
Az 1990-es évek nem volt épp sikersztori, az évtized elejét jellemző gazdasági recesszió európai és
globális szinten is jelentős ágazati válságot eredményezett. A Solaris azonban leleményesen és az
elsők között reagált, tevékenységi köreinek diverzifikációjával emelkedett felül a nehézségeken. Így
az új modellek gyártását újjá- és átépítések egészítették ki, külső együttműködési megállapodások
születtek – de a minőségből jottányit sem engedtek. A partnerségek közül fontos megemlíteni a
Fincantierivel Monfalconéban bonyolított munkát, amely lehetővé tette a márka számára, hogy a
kompozit anyagok felhasználásával és feldolgozásával kapcsolatos tudást szerezzen. Az új modellek
gyártása sem szünetelt, sőt, olyan nagy kaliberű hajók születtek, mint a Solaris 55 CC és a hajógyár
zászlóshajója, a Solaris Zero 76. A Fincantierivel közösen gyűjtött tapasztalatokra támaszkodva ekkor
épült meg az innovatív Solaris 62, amely fejlett kompozitból készült, üvegszövet, kevlár, szén és
epoxigyanta felhasználásával.
Solaris Yachts – a 2000-es évek
Az új évezredre a Solaris megerősödött, a cég a gyártásban egyre inkább a félig-meddig egyedi
igényekre szabott vitorlások felé fordult: a hajótest-formák adottak voltak, de a belső terek
elrendezései alkalmazkodhattak a tulajdonosok különleges igényeihez. 2001-ben ráadásul
megvalósult két olyan projekt, amelyek elhalványítottak minden mást: Andrea Vallicelli megtervezte
a Solaris 55 Open-t, vele párhuzamosan pedig megépült a Farr 52 IMS „Mascalzone Latino XI”, amely
a 2003-as America’s Cup-on induló olasz csapat felkészülését volt hivatott segíteni.
2002-re a gyártóüzem alapterülete megközelítette a 26 000 négyzetmétert, ezzel párhuzamosan a
megépíthető hajótest-méret is nőtt. Új sorozatok (Solaris 44, Solaris 36 One Design) prototípusai
születtek meg, amiket 2006-ban a Solaris 48, 2008-ban a Solaris 60 követett – mindkettőt Bill Tripp
tervezte.
2010-ben a hajógyár egy konzorcium tulajdonába került, de facto Solaris Yachts lett, és új fejezetet
nyitott a saját történetében, aminek egyik leginkább szembetűnő jele a Javier Soto Acebal tervezővel
való együttműködés. 2023 december rendkívüli év végét jelentette a Solaris számára, az esztendő a
hajógyár, jelentős eredményeiről és nagyszerű csapatának elkötelezett, kemény munkájáról szólt.
Hajók tucatjait építették meg és szállították le, megvalósult a Solaris Kupa, és megkezdődött az idei,
ünnepi év eseményeinek előkészítése. Sok álmot teljesítettek be, sok különleges hajót készítettek az
elmúlt fél évszázad alatt, de a lehető legtisztábban megőrizték a vérvonalat, és most készülnek a
következő korszakra.
