A Beneteau Csoport mára egyértelműen piacvezetővé nőtte ki magát, és bár visszatekintve
végtelenül egyszerűnek tűnik ez a majd’ másfél évszázad, a tulajdonos családnak nem volt mindig
könnyű dolga. Illetve egyben mégis: a döntéshozatali folyamatok – a cégstruktúrának köszönhetően –
mindig lényegesen gyorsabban zajlottak le, mint az iparági konkurenseknél.
Amikor 1909-ben, a kor technológia fejlődésének nyomán megjelent a motor, Benjamin Bénéteau,
afféle egyszemélyes vállalkozásként még pláne könnyen dönthetett úgy, hogy „kerül, amibe kerül”,
megtervezi és megépíti a gyárnak otthont adó régió első motoros halászhajóját. Bátor lépés volt, de
az alapító atya vállalta a kockázatot, és amikor nem talált rá vevőt, elintézte annyival, hogy ő lett a
hajó tulajdonosa.
A hatvanas évek elején az idősebb André Beneteau sem hezitált túl sokáig, mielőtt úgy határozott,
hogy az újonnan megjelent anyagból, poliészterből készít csónakokat a szardíniahalász-hajókhoz.
További csavar a sztoriban, hogy nem az elsődleges célközönség, hanem kereskedők figyeltek fel az
innovációra. A nagy számban legyártott és a frissiben összeálló kereskedői hálózaton keresztül
eladott hajókkal új piaci szegmenst hozott létre – ami azért nem sok mindenkiről mondható el.
Komoly jövőbe látói tehetségről tanúskodott az a lépés is, amikor a még alapvetően csak szabadidős
horgászcsónakokat építő cégben elkezdtek felkészülni a módosulóban lévő vevői igények
kielégítésére. Mivel az ügyfelek egy része addigra megtanult vitorlázni, nagyobb hajókra vágyott,
fedélzeti kényelemre és látni akarta a szalonból a tengert, úgy tűnt, hogy aki erre jól reagál, az
komoly előnyre tehet szert a versenytársakkal szemben. André Beneteau egy étteremben ülve,
hirtelen ötlettől vezéreltetve felvázolta az Evasion 32 első rajzát, és nem tartott túl sokáig, mire a
tervből valóság lett, amit aztán két további modell követett gyors egymásutánban. A hirtelen
megugró igényekre válaszul Commequiers-ben felhúzott csarnokban a legnagyobb gyártási méretű
hajók is elfértek – aktuálisak és jövőbeliek egyaránt.
A hetvenes évek közepére a Beneteau jelentős piaci részesedéssel rendelkezett a szabadidős
horgászcsónakok szegmensében, az ott megszerezett bevétel egy részének visszaforgatásával sikerült
jelentőset lépniük a vitorlás világban is. André Mauric áttervezte a cég számára a korszak ikonikus
hajóját, a L’impensable-t: megújult a vitorlázat, a tőkesúly, a belső elrendezés és a kabintető. Így
született meg a „First” (azaz „Első”) sorozat, amelynek sikerét legjobban valószínűleg az a tény
szemlélteti, hogy a mai napig létezik, már a nyolcadik generációjánál jár. Az általa generált forgalom
új gyártóüzem építését tette szükségessé, ami aztán megalapozta a későbbi családi holdingot.
Ettől az időszaktól különös figyelmet fordítottak az ügyfeleikre, igyekeztek közösséget formálni
belőlük, a motorkerékpárok világából vett ötlet alapján összejöveteleket szerveztek nekik, Évasions
d’Or néven. A potenciális vevők bevonása céljából megállapodásokat kötöttek olyan
rádióállomásokkal, mint az Europe 1 és az RTL, csatlakoztak hozzájuk a „tournées des plages”
(tengerparti túrák) szervezésében. Az akció nyomán franciák tömegei fedezték fel maguknak a
tengeren töltött idő örömeit.
1984-ben a Beneteau-t (századik születésnapjának évében) bevezették a francia tőzsdére, ők lettek a
második hajós cég, amelyik elérte ezt a mérföldkövet. Történelmi pillanat volt, megfejelve egy
másikkal: az Egyesült Államokban elért értékesítési volumen hatására megkezdődtek az első külföldi
gyártási telephely építési munkálatai. Franciáknak az Egyesült Államokban ipari beruházást eszközölni
igen ambiciózus tervnek tűnt, korábban sokaknak beletört a bicskája, ennek ellenére a család egy
pillanatig sem habozott, amikor elérkezettnek látta az időt.
A First első komoly megújítása François Chalain nevéhez fűződik, neki ugrott be egy vacsorán Philippe
Starck neve. És bár a formatervező számára ismeretlen volt a hajók világa, de érdekelte a feladat, így
azt javasolta, hogy tegyenek le egy 35 lábas vitorlást a Montfort-l’Amaury-i kertjében. Arra készült,
hogy eltölt néhány éjszakát a fedélzetén, és a szerzett tapasztalatok alapján majd képes lesz előállni
az általa jónak vélt megoldással. Bár megközelítése szokatlan volt, teljesítették a kérését, és vártak…
ebben a professzionális, mégis laza légkörben született meg a First 35 S 5. 1987-es bemutatóján (a
Párizsi Hajókiállításon) a látogatók fele imádta, fele gyűlölte, de siker lett, utólag pedig egyértelműen
kijelenthető, hogy Starck nem csak segített a Beneteau-nak, ezzel a projekttel belépett a hajós
iparba, és a világ legnagyszerűbb jachttervezői közé emelkedett.
A korábban Course de l’Aurore-nak nevezett egyszemélyes vitorlásversenynek komoly tradíciói voltak
Franciaországban, hagyományosan prototípusokkal vívták, de az 1989-re érvényes kiírásban átálltak
egyforma hajókra. A Beneteau a First megszületése óta figyelte a regattát, és ezen a ponton a
részesévé akart válni. A Jean-Marie Finot-val közösen beadott pályázat nyert, a gyár megkapta a one-
design vitorlások építésének jogát. A projekt nem állt meg itt, hiszen részt vehettek fiatal vitorlázók
inkubátorának világra hozatalában is, sok tehetséges ifjúnak segítettek átlépni az óceáni vitorlázásba,
megalapozva a franciák előnyét és hírnevét a szakágban. A Beneteau Figaróból azóta már a harmadik
generáció is napvilágot látott, sorozatgyártásban, szélesebb tömegek által elérhetővé olyan
technológiai megoldásokat, mint az emelősvertek.
1990 kreatív impulzust hozott a cég életébe, a Pininfarina tervezőcég elérhetővé tette szolgáltatásait
a Beneteau számára, közösen hozták létre a lágyabb formájú hajókat: Lorenzo Ramacciotti
autótervező piros ragasztószalagjai apró lépésenként alakították a születőfélben First 45 fedélzetét. A
dolognak híre ment, és már a hivatalos bemutatót megelőzően, az előértékesítés során rengeteget
vásároltak az új modellből, ami jól mutatta, mennyire megbíznak az ügyfelek a családi vállalatban.
Mára a Beneteau egy álmait kergető fiatalember egyszemélyes vállalkozásából 12 világmárkát
képviselő, 26 gyáregységgel működő globális céggé nőtte ki magát – igaz, az irányításban a mai napig
jelentős szerepe van az alapító leszármazottainak. Ebből fakadóan egyrészt az egész vállalatot áthatja
a családias hangulat, másrészt gyorsabban születnek meg a döntések, mint a hasonló profilú és
méretű, de pusztán piaci alapon létező konkurenseknél. Ennek ellenére (vagy éppen ezért) a cég
üzleti eredményei kiemelkedőek: 2023-ban a hajóeladásokból 1,465 milliárd euró bevételt realizáltak
(17,1 %-os növekedés 2022-höz képest). Az elért eredmények pedig lehetővé teszik a csoport
számára, hogy tovább emelje termékkínálatának minőségét, miközben egyre többet fektet a
fenntartható fejlődésbe – a jövőben is irányt mutatva versenytársainak és a világnak.
